PUNKS NOT DEAD

A hetvenes évek második felében Angliában, külvárosi munkáskörnyezetben született punk szubkultúra legalább annyira polgárpukkasztónak bizonyult, mint a hippimozgalom, és elsosorban a külsoségek borzolták mind a két, teljesen ellentétes életfilozófián alapuló csoport bírálóinak kedélyeit. A hippik társadalomból való kivonulásukat eltéro öltözködésükkel is alátámasztották, ami persze – mint elobb-utóbb a többi szubkultúra kellékeivel is történni szokott – biznisz lett, méghozzá nagy. A punkok a kivonulás helyett a totális szembefordulást választották, a fogyasztói társadalommal szembeni fellépéshez az anarchizmus szolgált ideológiai háttérül.

Az új szubkultúra is elsosorban a zenében bontakozott ki, elso botrányos képviseloik egyike a – késobb emblematikussá váló – Sex Pistols volt, amelynek anarchiát hirdeto számaival és botrányos koncertjeivel a média is egyre többet foglalkozott. A hos korszak elementáris volt, a jóléti államok polgárai nem is tudták mire vélni a megszaggatott ruhás, biztosítótuvel és pengékkel felékszerezett fiatalok dühödt és a fennálló rendet éles hangon kritizáló hangját, ragasztottak is címkét rájuk: háromakkordos zenekarok, szakadt csürhe meg hasonlók. A szubkultúrák csoportjai számára mindig is fontos volt, hogy kialakítsák közös jelrendszerüket, ahol természetesen az öltözködés is szerepet kapott, bírálóik sokszor le is ragadnak az összetartozást szimbolizáló “kiegészítoknél“. Pedig hogy ma is él – not dead... – a punk, elsosorban annak tudható be, hogy az anarchizmusnak ma is számos követoje van. A legtöbb embernek errol a szóról a zurzavar jut eszébe, pedig ennél kissé alaposabb a “filozófia“. Autentikus forrás keresése közben a neten bukkantam a következo szófejtésre. A Szabad Alternatíva címu anarchista havilap elektronikus verziójának 1997. decemberi számában olvasható egy igen pontos meghatározás, nem tudni, kinek a tollából: “Nem lehet elégszer leírni, hogy az anarchia nem káosz vagy zurzavar, hanem uralomnélküliség. Az uralom nemlétén alapul a szabadság, vagyis az anarchia maga a szabadság állapota. Amint valaki uralkodik a másikon, a szabadság elvész. Az ember-ember feletti uralomnak sok formája van, éppen ezért az anarchisták joggal kritizálják a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszert, ami sokak szabadságát sérti. A szabadság társadalmi formája mindenki egyenlo szabadsága.“

Az anarchisták nehezen sorolhatók be

a három fo politikai irányzatba (szociáldemokrata, konzervatív, liberális), bár értékrendjük kommunisztikus volta leginkább a baloldali irányzatokhoz közelíti oket. Elég, ha csak a három évvel ezelott megjelent “Rap és Punk a Fasizmus Ellen“ címu néhány száz példányban megjelent kazetta közismert történetét elevenítjük fel, ahol az egyik párt vezérének megsemmisítésére szólított fel az egyik zenekar, melynek következtében ügyészségi vizsgálat is indult. ( A kazettán a Nemcsak a szélsojobboldalé a világ címu HétköznaPI CSAlódások dal is hallható...)

A punkot agresszivitása miatt sokszor egybemossák a skinheadekkel, ami véleményem szerint fatális tévedés. A Rendortiszti Foiskolán minden bizonnyal nem foglalkoznak a szubkultúrák elemzésével, mert különben nem fordulhatott volna elo ebben az évben, hogy a Várban tartott antifasiszta tüntetés résztvevoit éppen a punkoktól védték meg a szolgálók és védok. Az, hogy az egybemosás nem újkeletu jelenség, bizonyítja a CPG elleni egykori per, amikor ellenük is felhozták a rasszizmus vádját, amit sokkal inkább a Mos-Oi! számlájára lehetett írni. Az akkori hatalmat azonban egyértelmuen jobban bosszantotta Az áll egy ifjú kommunista a réten, mint a Mos-Oi! durván cigányozós dalai. A CPG tagjai dutyiba mentek, a Mos-oi! pedig egy dádával megúszta... A punkok és a skinheadek közötti ellentétet mindenképpen a két szubkultúra ideológiájában kell keresni, míg az utóbbiak kirekesztok, “fajvédok“ és az eros rend elkötelezettjei, addig az elobbiek egyenloségpártiak és hatalomellenesek. A punk sem kerülhette el sorsát. A zenekarok közül többen megszelídültek, a mindent tagadásból társadalombírálat és balos politizálás lett (Clash), mások pedig a mainstreamhez csapódtak egy-két slágerlistás dal után (Stranglers). Az elmúlt években a legnagyobb divatházak kollekcióiban pedig fel-felbukkantak a punkok tépett öltözékét imitáló méregdrága ruhadarabok. A kilencvenes évek második felében zsozsófogytán a Sex Pistols is világkörüli turnéra indult, beállva a saját nimbuszukat módszeresen leromboló zenekarok sorába. A punkot azonban a fiatalok újra és újra visszavezetik radikális gyökereihez, hiszen az esélyegyenloség és a társadalmi igazságosság követelése tizen-huszonévesként a korral jár. Néhány következetes és lassan megöregedo teoretikust leszámítva azonban az egykori lázadók megindulnak – az Európa Kiadó egykori dalával szólva – “a külvárosból a belvárosba."